A Titkos kert története

„A magyar erdő és kert a világban való lét mindenkori szentségi helye, hódolat az élet és a természet előtt, valamint a Teremtő szolgálatában álló harmonikus teremtés helye. Az élet két legfontosabb alapelvének megélését segítő és szolgáló hely: a jelen pillanatának és a folyamatos változás tudatos megélésének a tere. Amiből a lét, vagyis az élet folytonossága is fakad.” Részlet Somlósi Lajos Az Erdő mint Eredő és Fafaggatás című könyvéből

Valamikor régen egy hatalmas gyümölcsös húzódott meg Velencének ezen a részén, amelynek későbbi felparcellázásával az egész környék nyaralóövezetté alakult át. 2009-ben – anélkül, hogy kerestük volna – egy biciklizés alkalmával bukkantunk rá az éppen eladásra kínált hétvégi telekre és a kert mélyén meghúzódó kis házra.

A kert az életem, a legnagyobb örömforrásom lett, amiből aztán az új hivatásom született.

Optometristaként hosszú éveken át a szemeket és a látást vizsgáltam, majd később – a lakberendezői végzettségemmel megtámogatva – kerttervezőként a saját kertem vált a lelkem tükrévé.

Az első év a ház felújítása mellett a kert életre keltésével telt. Ahogy elkezdtem szeretettel foglalkozni a növényekkel, gondoskodni róluk és ápolni őket, úgy hálálták meg a törődést szinte napról napra. A régi gyümölcsösből a nagyon beteg, kiöregedett fák kivételével sikerült jó párat megmentenünk. Emellett rengeteg fenyő és tiszafa élt már a 2009-ben átvett, 1300 négyzetméteres zöld területen.

A többi, már általunk választott növény ezek köré a vázalkotó, árnyat adó faóriások köré szerveződött. S habár a kert a napfényes órák tekintetében főként félárnyékos-árnyékos, a megfelelő növényválasztással és társításokkal egy igen változatos, buja és hangulatában is különleges oázist sikerült létrehozni. A számos cserje mellett az ágyásokat személyes kedvenceim, az évelők sokasága népesíti be.

Számomra kimeríthetetlen lehetőségeket magában rejtő, izgalmas játék és magas szintű művészet a virágágyások megtöltése a gazdag forma- és színvilág, valamint ezek kontrasztjai által. Úgy használom őket, mint festő a palettáját: színezem, lágyítom vagy éppen mozgalmassá teszem velük a kert különböző szegleteit. A sűrű és fajgazdag beültetésekkel, a kora tavasztól késő őszig biztosított virágzással a kert menedékként és táplálékul is szolgál az állat- és rovarvilág számára.

A kialakításnál fontos volt számomra, hogy a kert a kapuban megállva soha ne engedje egyben láttatni magát. A „zöld szobákat” összekötő kanyargós ösvények mentén, lépésről lépésre tárja fel titkait, betekintést engedve a minden évszakban más színre váltó, természetközeli környezetbe. Olyan térbe, amelybe szervesen belesimulnak a család igényeit kielégítő építmények: a nyárikonyha, a terasz, a kerti tároló, a kocsibeálló, az „erdei” gyerekjátszóház és a kerti tó. A házat L alakban még egy konyhakert is körbeöleli, ahol a legszükségesebb zöldségfélék, gyógy- és fűszernövények termesztésére is lehetőség nyílt. Az esztétika és a funkció finom összehangolásával egy olyan inspiráló alkotói környezet jött létre, amely nemcsak ösztönzőleg hat rám, hanem tervezői munkám élő alapját is adja.

Ez a téglafal mögött meghúzódó édenkert – melynek világát egyetlen boltíves fakapu nyitja – a nevét Frances Hodgson Burnett „A titkos kert” című regényének filmváltozata után kapta, amely gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt. A kertet akkor neveztem el, amikor 2013-ban úgy döntöttem, hogy kinyitom a kaput, és beengedem a világot a világomba. Ezzel betekintést engedtem ember és Természet békés összhangjába, megosztva másokkal is azt a sok örömet, tanítást és tapasztalást, amit ez a kert ad nekem mind a mai napig, életem fő tanítómestereként.

Nyitása óta a Titkos kert hosszú éveken át örvendett töretlen népszerűségnek. Az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek látogatók, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból, s a hely légkörét élvezve feltöltődjenek, inspirálódjanak, vagy tanácsot kérjenek saját kertjük kialakításához. A kert varázsa a médiát is megérintette: láthattak minket a televízióban – többek között a Gasztroangyal forgatási helyszíneként –, és a nyomtatott sajtó mértékadó lapjai is rendszeresen beszámoltak a kert életéről.

A kert azonban nem egy kőbe vésett alkotás, hanem egy folyton változó, élő szervezet. Az utóbbi évek tapasztalatai, a perzselő, forró nyarak és az elhúzódó aszályok éppen most formálják és festik át a kert arcát. A Természet alakulása új alkalmazkodást, még mélyebb alázatot és figyelmet kíván tőlem, hiszen a Titkos kert a megváltozott körülmények között is folyamatosan átalakul – őrizve azt az örök bölcsességet, amit a növények világa tanít nekem nap mint nap.