Szeretettel üdvözöllek ebben a zárt szentélyben! Ezt a csendes menedéket azért hoztam létre, hogy a külvilág zaján túl, végre egy méltó térben oszthassam meg veled a legmélyebb írásaimat, valamint a kert, a csillagok és a sorsunk rejtett összefüggéseit.
Ezt az utat a saját életem legnagyobb törései közepette ismertem fel, ráébredve arra, hogy a Kárpát-medence földje és az őshonos növényeink nem tőlünk független világot alkotnak, hanem az emberi lét szerves részét és hű tükrét.
„Ez a műhely a belső megérkezés tere, ahol a föld gyógyít, a sors rendeződik és a Természet visszavezet önmagunkhoz. Egy hely, ahol együtt lebontjuk a modern világ torz ideáit, elengedjük a megfelelni vágyást és visszatalálunk abba az ősi szakrális rendbe, ahol a test sebei, a lélek csöndje és a táj emlékezete egyetlen gyógyító szövetté fonódik össze."
Uliczki Dóra A Titkos kert megálmodója
Írások a Műhelyből
Minden írás elejébe szabadon belepillanthatsz, a teljes tartalomhoz pedig tagként bármikor, korlátlanul hozzáférsz.
Hogyan váltak a nemkívánatos növények a táj és az emberi tudat tükrévé?
Tájlélektan
A nyárutó egy kellemes, a forrófejű Nap hevét épp lecsillapító augusztusi estéjén, előadást tartottam a Nadapi Ősjegynél. S míg a fáknak otthont adó tájon mély nyomokat hagyott a perzselő és aszályos nyár, addig a meredek sziklafal repedéseiből ágaskodó bálványfák az élet üde zöldjét kenték fel a kemény és mogorva gránitra. Hosszú percekig álltam előtte megigézve és néztem ezt a hatalmas életenergiával bíró, “gonosz megszállóként” megbélyegzett növényt, amely a legzordabb körülmények…
Egyszer régen egy cigányasszony azt mondta nekem, hogy engem nem tanítottak meg szeretni. Emlékszem, mint egy közelről kilőtt nyílvessző, akkora erővel találtak el e szavak, és talán több mint egy évtizedig is cipeltem magammal ennek terhét. Mely nem a rajtam ütött újabb seb miatt fájt annyira, mint ahogy azt sokáig gondoltam, hanem mert az egyenesen a régi sérüléseim jó mélyen húzódó, és az évek alatt alaposan betemetett gyökerébe fúrta be…
A balesetemet követően egyetlen pillanat alatt változott meg az életem, és úgy éreztem, hogy alapjaiban rendült meg az addig megingathatatlannak hitt világom. De ezek alatt az embert próbáló hónapok alatt lassan ráébredtem arra, hogy csak a hosszú út során rám rakódott vastag porrétegnek a szenvedésem könnyeivel megkeményített páncélja törött darabokra. Elillantak a felületes vágyaim, a hamis céljaim, megszűnt az ezerféle rohanás gerjesztette belső feszültségem, és lefeslettek rólam a megfelelés és…
Ahol a lélek és a táj összeér, avagy a gyökerek csendes ereje
Tájlélektan
A nyári szünet utolsó könnyed, “gyümölcsédes” és virágillatos napjai ezek. Eltelt egy újabb nyár úgy, hogy ismét nem nyaraltunk a szónak abban az értelmében, mint ahogy azt az emberek általában teszik. De azt hiszem a valódi tudatosság ott kezdődik, ha felismerjük a modern kor csapdáit és átlátunk az illúziók rózsaszín ködfátylán, mint amilyen a nyaralás is. Sok ilyen van még. Sőt, szinte az egész élet egy nagy illúzió.
Amíg a tagságod él, korlátlanul hozzáférsz az összes írásomhoz, amit máshol nem adok közre.
A tagság havonta automatikusan megújul, és bármikor lemondható a fiókodban.
A terhelés előtt három nappal e-mailben emlékeztetünk.
„A kapu nyitva áll előtted - lépjünk be együtt a Természet ősi, megtartó rendjébe! Várlak szeretettel a 'Táj és Lélek' Titkos Műhelyben!"
Dóra
Itt a helyed közöttünk, ha
Készen állsz a lassulásra, a csendre és a mélyebb jelenlétre.
Szeretnéd megérteni a saját kerted és a saját sorsod rejtett összefüggéseit.
Egy olyan védett, értékőrző közösségre vágysz, ahol az őszinteségnek, a gyökereknek és a valódi emberi minőségnek van tere.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
