Folyékony arany a kertben

Miért kerül a vizelet a komposztra?

A modern társadalom elszokott attól, hogy az emberi végterméket értékként kezelje. Ivóvízzel öblítjük le azt a nitrogént és foszfort, amiért a mezőgazdaság egyébként súlyos pénzeket fizet a műtrágyagyáraknak. A természetes körforgásban viszont nem létezik „hulladék”. Minden, ami a testünkből kijön, az a földből származó tápanyag, aminek vissza kell térnie a földbe, hogy újra életet adjon.

A szerves kertművelés egyik leghatékonyabb, legegyszerűbb és leginkább elpazarolt nitrogénforrása nem más, mint a humán vizelet – vagy ahogy a régi kertészek nevezték, a ’folyékony arany’. Ez a szervezet által kiválasztott koncentrált tápanyagforrás tulajdonképpen olyan, mint egy gyors hatású NPK-műtrágya. Nagy része víz, a maradék pedig főleg karbamid, húgysav, sók és ásványi anyagok. Fő ereje pedig a rendkívül gazdag nitrogéntartalmában rejlik, de ezen kívül tartalmaz még foszfort és káliumot is.

Hogyan működik?

A növények azonnal képesek felvenni belőle a nitrogént. Olyan nekik, mint egy gyors energiaital, amely serkenti a növekedést, de a talaj szerkezetét magában nem javítja – ezt fontos megjegyezni, mert működését tekintve nem azonos a huminsavval.

Miért a komposzt a legjobb és legbiztonságosabb helye?

A kertben az egyik leggyakoribb kihívás a szénben gazdag, száraz anyagok lebontása, legyenek azok száraz levelek, gallyak, szalma, faforgács vagy faapríték. Sőt én még néha ízekre szedett tojástartó dobozt is bele szoktam hajigálni a komposztálóba. Ahhoz, hogy a talajélet felpörögjön, és ezekből a száraz anyagokból tápanyagdús humusz keletkezzen, bőséges nitrogénre van szükség, amelyet a vizeletből szivacsként szív magába ez a barna, száraz réteg.

A tiszta, hígítás nélküli vizelet tökéletesen kiegyensúlyozza a magas széntartalmú komposztot. Felgyorsítja a bomlást azáltal, hogy hőhatást vált ki és elindítja az érési folyamatokat. Ennek a végén – a hiedelmekkel ellentétben – egy teljesen szagtalan, szuper-tápanyagdús földet kapunk, ami már garantáltan nem bántja a növényeket.

Hogyan használjuk közvetlen növényöntözésre?

Ha valaki nem a komposztra szeretné tenni az összegyűjtött vizeletet – én egy régi fajansz bilit használok erre -, hanem az ágyásokban használná közvetlenül a növények tövénél, jó ha betartja az 1:10 arányú hígítást (1 rész vizelethez 10 rész vizet adunk), nehogy a töménységénél fogva megégesse a növények gyökerét. A leveleket ekkor is érdemes elkerülni locsolás közben.

Mi is történik ilyenkor?

Ha hígítás nélkül éri a növényt vagy a gyökereit, a tömény vizelet megváltoztathatja a talaj helyi kémhatását (pH-értékét) és sótartalmát, ami sokkolja a hajszálgyökereket. A növény így pont a lényeget – a vizet és a tápanyagokat – nem tudja majd felvenni, mivel a tömény oldat elszívja a nedvességet a növény szöveteiből. Ezt hívják ozmotikus sokknak.

A nagy, mély gyökerű fák (mint egy diófa vagy nagyobb gyümölcsfák) ellenállóbbak, ám a finom zöldségeknél vagy a virágoknál a levelek pont emiatt könnyen megsárgulnak, megbarnulnak, és a növény szó szerint kiég. Szerintem mindannyian láttunk már ilyet: ha egy kutya rendszeresen ugyanazt a pontot pisili le a gyepen, ott a fű elhal és kipusztul.

Egy fontos biztonsági megjegyzés: Ha valaki gyógyszereket – különösen antibiotikumokat – szed, a vizeletét egyáltalán nem szabad a konyhakertben az ehető növényeknél használni, mert ezek a szintetikus vegyületek bejuthatnak a talajba és a növények szöveteibe.