
2026.10.27.
Kertem valamennyi gyümölcshozója már rég odaadta nyáron érlelt kincsét. Enyészet havának közeledtével pedig szép lassan elcsendesednek és pihenni térnek, kivéve a birsalmát. A zöld birodalmam közepén álló zengő-bongó Aranyalmafa sosem siet, és…
Tovább olvasom

2026.09.29.
Sok mindent megértettem már eddig. Ami megértés nemcsak homlokom ráncait, de lelkem gyűrődéseit is kisimította, és a felragyogó belső mosoly ajkam vonalát is felfelé kerekítette. Jó ideig érleltem magamban azt az üzenetet is, ami egy hónappal a baleset után, még a kórházi ágyon fekve ért utol...
Tovább olvasom

2026.09.29.
Egyszer régen egy cigányasszony azt mondta nekem, hogy engem nem tanítottak meg szeretni. Emlékszem, mint egy közelről kilőtt nyílvessző, akkora erővel találtak el e szavak, és talán több mint egy évtizedig is cipeltem magammal ennek terhét. Mely nem a rajtam ütött újabb seb miatt fájt annyira, mint ahogy azt sokáig gondoltam, hanem mert az egyenesen a régi sérüléseim jó mélyen húzódó, és az évek alatt alaposan betemetett gyökerébe fúrta be…
Tovább olvasom

2026.09.29.
A balesetemet követően egyetlen pillanat alatt változott meg az életem, és úgy éreztem, hogy alapjaiban rendült meg az addig megingathatatlannak hitt világom. De ezek alatt az embert próbáló hónapok alatt lassan ráébredtem arra, hogy csak a hosszú út során rám rakódott vastag porrétegnek a szenvedésem könnyeivel megkeményített páncélja törött darabokra. Elillantak a felületes vágyaim, a hamis céljaim, megszűnt az ezerféle rohanás gerjesztette belső feszültségem, és lefeslettek rólam a megfelelés és…
Tovább olvasom